Bburago 1:43 FIAT Marea

Előzményként annyit el kell mondanom, hogy éjszakába nyúló képnézegetésem egy francia modelles fórumon kellő információt szolgáltatott több 1:43-asról is. Leginkább azonban a FIAT Marea-ra figyeltem fel. Rengeteg kiadásban láttam belőle. Többek közt olasz újságos rendőrautóként is visszaköszönt. A gyártókat illetően pedig megtudtam, hogy a Bburago is elkészítette a "szedán" és a kombi, azaz a Weekend kivitelt. Gondoltam, hogy talán itthon is lehet kapni mindkettőből. A kinézete egyáltalán nem volt rossz. Aki ismeri a Bburago Bravo-ját, az tudja, hogy igen kellemes a kidolgozottsága a többihez képest.

A Marea is hasonló. Bár, meg kell mondjam, hogy szerintem a Bravo lámpái elől azért szebbek.

Elindultam tehát gyűjtői körutamra, és végül meg is találtam számításaimat. A szépséghiba ott volt, hogy csak duopackban láttam a Marea-t egy Mini Cooper társaságában. Utóbbi zöld metál színű, és meg kell mondjam, hogy ez a fényezés igen nagyot dobott rajta. Megvettem a csomagot, hazahoztam, és örültem az olasznak, illetve az angolnak. Első komoly meglepetés a Marea kidolgozottsága volt. Elől és hátul is műanyag átlátszó lámpabúrák, fém tengelyen forgó kerekek, és csavaros összeszerelés. Ha valaki azt mondaná, hogy ugyanez a konstrukció volt kapható anno olasz rendőrautóként más gyártóktól, nem lennék meglepve. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a Bburago a megmaradt alkatrészeket vette át és készítette el saját "low-cost" változatát. Tény, hogy Bburago-ban még csavarral összeszerelt 1:43-ast nem láttam. Ez már alapból elindította bennem az átépítésre ösztönző gondolatmenetet.

Nézegettem, tologattam, de túl nagy ellentmondásokba ütköztem a kis 1:43-as Bburago FIAT Marea-nál. Túl sok apróság meg van csinálva, ki van cicomázva, erre kap az autó egy még játéknak is gyenge bóvli, csillogó kereket. 
Mit is lehetne kihozni a helyzetből? 
Szétszedés, méregetés. Az eredeti kerék magassága ~13mm, a nyomtáv ~39mm. Egy kis reszelés sosem árt, ennél fél mm-rel talán még nagyobb is lehet a donor felnikészlet. Na de itt jön a probléma. Nagy tervem egy pillanat alatt meghiúsult. Miután egyetlen megmaradt FIAT Stilo felnikészletem is már a LADA 1500-ason feszít, az Alfa 166-os kerékmérete pedig még egy terepjárónak is "kezét csókolom, de megtetszett nőni" lenne, így nem volt más választásom, beütemeztem ma reggelre a legközelebbi hypermarketet. 
A jó gyűjtő megfontolt, a fanatikus korán kel. E kettőt vegyítve vittem magammal nyitásra a cetlit a kerékméretekkel, és útközben tervezgettem magamban, hogy vajon milyen kinézetű felnik állnának a legjobban a Marea-nak. 
Gyakorlatilag 5 perc elég volt a döntéshez, mert a kínálat lehetővé tette a gyors választást. Tehát a "bőség zavara" és a "hiány bősége" között találtam a készletet. Pont annyi volt, amennyi megadja a formára a választ, és abból is volt, aminek a méretei megfelelnek. Azért elővettem kis "hitelesített mérőeszközömet" és a donor autót kibontva lemértem a kerekeket. 
Passzoltak! Sőt! Tetszettek is! 
Irány tehát a pénztár! 
Na de a vonalkódot nem néztem meg, mivel nem is volt a dobozon, így ott kellett hagynom. Ez van.

Mikor kiértem a friss levegőre, akkor tudatosult bennem, hogy pont azt nem vettem meg, amiért ilyen korán jöttem. Kit érdekel ilyenkor a napi kenyér, tej, meg hasonló marhaságok?? 
Azért ezt mégsem hagyhatom annyiban!! Nem én lennék, ha nem mennék vissza. Sőt, nem lennék igazi gyűjtő, ha nem mennék vissza. 
Futás be ismét a hyperbe! Keresem, keresem. Na! Végre! Egy donor, amin vonalkód is van. Szuper! 
Még tejet azért venni kelllene. Harmadszor, főleg ilyen felesleges dolgokért úgysem jönnék vissza... 
Megvettem tehát a donort. Szétszedtem, kerekek ki, megmaradt alkatrészek szanaszét az asztalra. Marea elő.

Próbafekvés, majd csiszolás. Gondolkodó, meggyötört, de elszánt harc vette kezdetét. Végül sikerrel jártam. Az új kerekek a helyükön. A régieket pedig majd valahogy belefaragom a donorautóba (talán annak jobban is állnának). 

Hogy ne csupán a kerekeken látszódjon munkám nyoma, ezért "kínai strandpapucsfilcből" vágtam előre és hátra is 2-2 darabot, hogy egy pici szőnyeg is legyen a FIAT-ban. Pechemre csak barna színből van most itthon, de egy darabig ez is jó lesz. 

Készen van a nagy mű. 
Minden önelégült beütés nélkül állítom, hogy szebb így, mint az eredeti kerekekkel. Sőt! szerintem olyan sokat dobnak rajta az új papucsok, hogy akár igazi modellautónak is lehetne nevezni, és nem csupán egy olcsó játéktütünek. 

1:43 BBURAGO FIAT 131 RALLY "feljavítás"

Sok modellért harcoltam már, amióta gyűjtőnek nevezem magam, de a Bburago 1:43-as FIAT 131-ese minden képzeletemet felülmúlta. Sajnos igaz lehet a pletyka, mely szerint egy limitált szériáról van szó. Ha ez mégsem így van, akkor valószínűleg fél Európa kóros 131-mániában szenved és a nagykeresek is inkább a lakásukat díszítik ki vele a viszonteladás helyett. Ennyit egy ilyen apróságért, de még egy nagyobb, komolyabb valamiért sem rohangáltam. Mindenesetre nagy nehezen sikerült belőle szereznem egy-két darabot. Elárulom, hogy egy számomra kedves példányból általában minimum kettő kell, mert egyet úgyis szépen lassan agyonszeretgetek, így kell legalább még egy, ami elfoglalja helyét a társak között a vitrinben. Persze Kyoshot és AutoArtot nem így gyűjtök. :P

Amikor kezembe fogtam ezt az 1:43-ast, láttam, hogy a minősége messze túlmutat az utóbbi évek 1:43-as Bburagoin. Szép a fényezés, jók a tamponnyomott dekorációk, a rendszámtábla a helyén van (maga a rendszámtábla rögzíti hátul az alvázhoz a karosszériát) hátul és elől is (elől csak egy felfestés, ott a rögzítő funkcióval a ködlámpák vannak ellátva), továbbá amit egy ~690Ft-os játékautóból ki lehetett hozni, azt kihozták. Utastérben bukókeret, tűzoltópalack, sportülések, sőt, még kormány és műszerfal is van (néhány Bburago-ról ezt nem lehetett elmondani). A kerekek pedig elképesztő módon nem a szabvány Bburago felnikből állnak, hanem az igazi 131-esét mintázókból. A pattintásos megoldásért kár. Finomabb lett volna a fémtengelyes kivitel, de hát minden nem lehet tökéletes.

Megvolt tehát az élmény az autóval, amely ugyan kissé csökkent akkor, amikor egy IXO gyártású társa mellé tettem, de minden hibája ellenére megvan a forma, megvannak a típust felismerhetővé tévő alkatrészelemek, kisebb-nagyobb egységek. Szépet alkotott a Bburago, talán az utóbbi 10-15 év legklasszabb 1:43-asát. Ezzel a rögtönzött tesztet be is fejezném.

Ami a továbbiakat illeti, elkezdtem kutakodni az interneten, és belefogtam egy kisebb átalakításba. Na nem kell itt túl nagy dolgokra gondolni! Találtam néhány korabeli fotót az igazi autóról, valamint egy videót is arról az 1:1-esről, amelyről a Bburago elkészítette saját apró verzióját. Következett a festékek, ecsetek és egyéb eszközök beszerzése. Kíváncsi voltam, hogy némi ecsetvonással mit hozhatok ki ebből az autóból. Nem mindig követtem az eredeti gép alkatrészeinek színét és kidolgozását, de azért igyekeztem nem eltúlozni a megvalósításokat sem. 

A bukókeret fém hatású lett, az ülések matt kékek, a tűzoltó palack pedig piros. Utóbbival gyűlt meg a bajom leginkább.

Lehet, hogy vicces, de a pici hely miatt a maszkolást gyurmaragasztóval végeztem. A még nagyobb vicc pedig az, hogy bevált. 

Sajnos a festett hátsó lámpákkal nem tudtam mit kezdeni, viszont a kipufogóban akadt némi lehetőség. Felforrósított gombostű hegyével kilyukasztottam a kipufogóvégeket, majd ide is került egy kis fém hatású festék.

Amikor már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, jött a biztonsági öv, és a belső visszapillantó tükör. Előbbi egy hátizsák piros béléséből lett kivágva (a méretén még finomítani kell), utóbbi pedig a retroautók LADA 1500-asból érkezett. Kis túlzással mondhatnám azt is, hogy a tükörrel gyakorlatilag FIAT alkatrész került az utastérbe. A finomítás itt sem maradt el. A tükör is kapott fém hatású festéket.

E változtatások után már végképp nem maradt sok ötletem. Még egy csepp fém hatás a belső kilincsekre, sebváltó gombra, és némi piros pöttyintés a műszerfalra. Amikor az antennán gondolkoztam, eszembe jutott, hogy kellene legalább hátulra sárfogó gumi. Az antenna telepítése végül elmaradt, a sárfogót viszont kivágtam fekete műanyag iratlefűzőből. A rögzítést kétoldalú ragasztószalaggal oldottam meg. Kicsit csálé, de talán egy rally diorámában elhelyezve ez már inkább azt mutatja, hogy az autó épp verseny közben készül elhagyni e kiegészítőket, és nem azt, hogy a „drágalátos átépítő sufnimájszter” (mármint én) nem volt eléggé alapos.

Lehetne még tovább ragozni az ötleteket, és tovább fejlesztgetni az autót, mert van benne lehetőség. Először viszont jön egy antenna, utána pedig a dioráma hozzá. Hogy megvalósítom-e további elképzeléseimet a Bburago FIAT-on, még nem tudom. Per pillanat annak örülök, hogy a feljavítás során személyi sérülés nem történt, és az anyagi kár sem volt jelentős. 

Első, a modellátépítéssel foglalkozó bejegyzésemben ugyan nem is teljes átépítésről lesz szó, hanem inkább egyfajta próbálkozásról, melynek célja a modell feljavítása.

Itt elkezdhetnénk elemezni, hogy egyáltalán modellről mikor beszélhetünk, és a feljavítás valóban feljavítás-e.

Sokak szerint a modell attól modell, mert alapvetően arra tervezték, hogy saját kis plexi vitrinjében, bliszteres kartondobozában, vagy éppenséggel a gyűjtő üvegajtós szekrényének polcán lustálkodjon, majd amikor eljön az ideje, pózoljon a fényképezőgépeknek, gyűjtőknek. És egyszer majd, amikor a „tulaj” megunja, legrosszabb esetben rászorul arra, hogy némi pénzt szerezzen gyűjteményéből, a modell jó áron, vagy megfelelő cseremodellért átkerüljön másik gyűjtő üvegajtós szekrényének polcára minden kiegészítőjével, tartozékával együtt, hiánytalan, hibátlan állapotban.

Vannak olyanok is, akiknél a modell szó pénzben mérhető, és vannak olyanok is, akik szerint pedig a modell funkcióitól, minőségétől függ, hogy modell-e, vagy sem.

Szerintem minden olyan kisautó (hogy az autóknál maradjunk) modell, amit modellként kezelünk, ami a lehető legjobb bánásmódot kapja azért, mert fontos számunkra. Ami nekem 15 évvel ezelőtt játékautó volt, az már modell. Amit láthatok hypermarketekben játékautónak titulálva, az is lehet modell, ha én a megvétel után nem a homokozóba dobálom, hanem talán még a csomagolásával együtt teszem a társai közé a vitrinbe, mert éppenséggel azt a sorozatot gyűjtöm.

És ekkor jön a képbe a modellek javítása, feljavítása, tuningolása.

Abban az esetben a modell veszít értékéből, ha kapott a „lustálkodós” évek alatt új fényezést, matricákat, netán élethű kiegészítőket az utasterébe, ugyanis ez hivatalosan inkább roncsolásnak, sufnizásnak számít, legyen akármennyivel is jobb, élethűbb a modell kinézete a gyárból kigurulóéhoz képest. Tehát, aki feljavít, tuningol, sufnizik (nálam mindhárom jelen van), eleve arra számíthat, hogy az aktuális munkájának tárgya veszít az értékéből minden apró változtatásnak köszönhetően. Így valójában azt is mondhatjuk, hogy ezek az átépítések inkább minket, a gyűjteményünket nem a haszonszerzés, nyerészkedés céljából gyarapító gyűjtőket szolgálnak. Kipróbáljuk lehetőségeinket, felmérjük tehetségünket, és persze megpróbáljuk elkészíteni álomautónkat kisebb méretben. A látvány hajt, a mindvégig szemünk előtt lévő végeredmény motivál az új fényezéssel, kárpitozott utastérrel, működő világítással, légterelőkkel, csillogó-villogó felnikkel. Autóimádatunkat jelzi, hogy halvány bátorsággal is nekivágunk ezen feladatoknak, és amikor valóban sikerül egyedit, szépet, elismerésre méltót faragnunk, akkor bizony fantasztikus érzések kerítenek hatalmukba. Ezen átépített autók eladására egy pillanatig sem gondolunk a barkácsolás közben, mert az autót magunknak akarjuk, ráadásul olyan kinézetben, ahogy elterveztük. És amikor nálunk is eljön a búcsú ideje, akkor a mi kis átépített modellnük eredeti árának talán feléért távozik tőlünk, de még csak azonos összeget sem várhatunk, nemhogy magasabbat az eredeti árnál.

Első átépítős, sufnizós, feljavítós bejegyzésem a Bburago 1:43-as méretű FIAT 131 Abarth-ról fog szólni. Remélhetőleg néhány órán belül már olvasható formában is lesz az írás.

 Kedves autófanatikusok, autómodellgyűjtők! 

Sok szeretettel köszöntelek benneteket blogomban! 

Ezt az oldalt szenvedélyemnek, az autómodellek gyűjtésének szentelem. Igyekszem minél több bejegyzést írni minél több témában, méretben. Lesznek beszámolók meglévő modellekről, ritkaságokról, újdonságokról, egyes modellek fellelhetőségéről, feljavításáról, átépítéséről, diorámák készítéséről az 1:90-es mérettől az 1:12-ig. Gyártótól, minőségtől függetlenül fogok minden autóról a tőlem telhető legnagyobb rajongással beszélni, legyen az Matchbox, Bburago, Norev, vagy éppenséggel AutoArt, esetleg Kyosho, netán BBR. A szenvedélyes gyűjtőnek az imént felsorolt szavak csupán az árat jelentik. Ha van egy autó, ami tetszik, akkor azt az összes létező gyártótól, minden kiadásban, minőségben meg akarja venni. Egyedül a pénz szabhat határt az elképzeléseknek. 

Hamarosan jönnek a bejegyzések kicsikről és nagyokról, drágákról és olcsókról, meglévőkről és megszerezhetetlenekről.